Semmit se kenj a bútorodra, amit nem ennél meg!

Elérkezett az idő, hogy belevágjak a félbehagyott viaszbalzsam projektembe. Nem spontán persze, hanem kényszerből. Egy hirtelen ötlettől vezérelve vettünk ugyanis egy rakás színesre festett paraszt bútort, amelyek távolról szépek és stabilak, de az én szemem megakad a szúrágta lyukakon és a kiszáradás okozta nagy hasadékokon. Főként az étkezőasztal van veszélyben. Az asztallap szerencsére szinte hibátlan, de az alatta lévő tároló részt-, illetve a lábak alját teljesen szétlyuggatták.

Az egyik műkincs "fellelt" állapotában

Az előző tulajdonosok több körben lefestették ugyan a bútorok látható részeit, de azt is előkészítés nélkül, sietve, igénytelenül. Szerencsére az asztal pont citromsárga lett, amit egy ideje nagyon nehezen viselek, így könnyű szívvel csiszoltam nyers fáig a bútort. A kisflex mellett ilyenkor a hőlégfúvó az ember legjobb barátja, bár ez utóbbiról teljesen megfeledkeztem, annyira jól haladtam az előbbivel.

Az asztal utolsó sárga órái

Korábban az indiai paravánunk megmentésekor volt már dolgom a szúval, most sem én fogok elmenekülni.  A természethez fohászkodtam segítségért, és forró diólevél teát kaptam tőle, melyet akkurátusan belefecskendeztem a lyukakba. Igen, egyenként. Elég autista meló, de másképp nem biztos a siker. Ezután az egész felületet újra és újra átmostam a teával, hogy mindenhova jusson. Legalább 3 liter teát főztem, és mindig csak egy litert, hogy nagyon forrón szervírozhassam kis barátaimnak. Ebben a szakaszban az a veszélye a dolognak, hogy a sok folyadék nagyon megduzzasztja az amúgy szétszáradt fát. Erre vigyázni kell, mert képes szétesni az egész bútor.

Ha a teázás megvolt, jöhetne a méhviasz, amivel egyenként be kell tömni a lyukakat (mert a szú nem támad meg állati eredetű anyagot) de a viasz bizony elég kemény önmagában, legfeljebb csak kopogtatni lehet vele az asztalt. Emiatt kénytelen voltam kikutyulni a saját bútorviaszomat. 

Ha nem lenne ez a terasz-projekt, talán soha nem használtam volna fel azt a csomag karnauba viaszt, amit épp e-célból vettem egy pár hónapja. 

Mivel elfogyott a lenolaj, a kísérleti masszában olívát használtam, ez amúgy sem avasodik. 

Gőz fölött megolvasztva a viaszokat, összekevertem az olajjal, majd belekevertem a saját illóolaj keverékemet, és formába öntöttem a masszát. (Olyan illóolajokat válogattam össze, amelyeket a bogarak nem szeretnek).
A karnauba elég magas hőmérsékleten olvad, és gyorsan kell vele dolgozni, mert a hőmérséklet csökkenésével azonnal dermed (mint a gyertyaviasz), ugyanakkor 85 fok környékén a forró olajos massza elég jó kis sérüléseket is tud okozni. Cserébe nagyon hamar kész van, kb. 10 perccel öntés után már ki lehet venni a formából. 

A kis kréták állagukat tekintve minden várakozást felülmúlnak. Szilárdak, de hő hatására felpuhulnak, így mikor elkezdjük a fa felületet dörzsölni, nem esnek szét, de viaszos nyomot hagynak a felületen. Ezt ronggyal vagy dörzsölős szivaccsal fel kell polírozni, és száradás után egy tartós és ellenálló felületet kapunk, ami szépen kiadja a fa felületét, és védi is egyben.

"Yum" azaz nyami

Ha a gyermek "segítés" közben megeszi a krétát, semmi baja nem lesz, bár az illóolajok miatt ízleni biztos nem fog neki. 

A fa felületek kezeléséről regényt tudnék írni, nem hiába nevezett korábban Rikko asztalos szociológusnak. A lényeg, hogy a viaszolás önmagában kevés, mert az intenzív használat során, és kültéren a viaszréteg folyamatosan kopik. Sokkal jobb, ha előtte beeresztjük azaz lenolajjal kezeljük a fát. 

A sárga asztallal még lesz egy jó pár óra munkám, de nagyon perfekt lesz. Még döntéseket kell hoznunk vele kapcsolatban, most csak odáig terjed a figyelmem, hogy az összes festéket leszedjem, az összes szút kiűzzem, az összes lyukat és hasadékot eltüntessem (folyékony fával és viaszkrétával), a javításokat szintbe csiszoljam, az egészet finom szemcsével csiszoljam, majd leolajozzam, megszárítsam, és újra finom csiszoljam.

Ha ez kész, addigra eldől, hogy a végső felületen viasz, fapác, festék, esetleg valami oldószermentes lakk lesz. A kültéri használat (erős nap, eső) miatt ez nem egyszerű. 

Mivel egy konyhaasztal egyébként is elég durva igénybevételnek van kitéve, a viasz alapból gyorsabban kopna rajta, mint a többi felületkezelő anyag. Igaz, ezt lehet a legkönnyebben és legszebben javítani utólag, kopás, sérülés esetén, de összességében nincs értelme konyhaasztalon alkalmazni, mert nem szereti a vizet,  a pohárnyomokat, és a kerti asztal lévén a közvetlen napfényt sem.
A lakk kültéren szintén ciki, nem bírja az erős napfényt, megrepedezik, a repedéseken a nedvesség bejut, így alatta a fa beszürkül, nem javítható szépen. 

Jó lenne, ha a fa erezete látható marad, de bírja a kültéri használatot is, első ránézésre oldószermentes (vizes bázisú) színes vékonylazúr lesz, ami a vastaggal ellentétben nem képez vastag filmréteget, így nem repedezik a nap és a hőingadozás hatására, de a fa beissza, tehát nem csak felületi védelmet ad.

Emiatt persze a viasszal történő szúirtás után alaposan vissza kell csiszolni a felületet.
Úgy tűnik, nem fogok unatkozni idén tavasszal sem.

Michael Thonet forog a sírjában

Megtört a jég - levendula szappan cédrussal

Eddig nem készítettem levendula szappant, illetve hazudok, mert igen, de az nem a levendula körül forgott, csak azért kellett, hogy valamivel feldobjam a masszát, de fiatal voltam még :)
Persze a tettes mindig visszatér a tett színhelyére.  

Az őrölt levendula roppant dizájnos, és nagyon kellemes az illata

A nővérem elég konkrét levendula szindrómában szenved, kizárólag levendula szappant készít, csakis családi felhasználásra, kis tasakokra levendulát hímez, majd megtölti azokat - ki gondolná milyen virágokkal-, stb... Elég para, de példaértékű a lelkesedése. Emiatt kerültem a témát, nem akartam feszültséget, meg olyan elavult és unalmas testvéri rivalizálást. 

Megtörve a kínos csendet, az ő szeretettel gondozott, és féltve őrzött levenduláját szereztem meg. Terka mami segített kicsempészni a kamrából egy kis adagot, amit hazavonszolva rögtön "bemaceráltam" némi szőlőmag olajjal. Mahahahaa.

Tudtam, hogy előbb utóbb le kell ülnünk beszélni a dologról. "Figyelj ide, ...a levendula nem csak a tiéd".  

Amúgy nagyon vicces, hogy a levendula virágának kékes - lilás színe miatt az ember fia késztetést érez, hogy valami lila pigmenttel bolondítsa meg a szappanját, de a macerálás segített, hogy elvessem ezt a dolgot. Az olajfürdőben ázó virágszirmok zöldre színezték az olajat, semmi kékség vagy lilaság, ne bohóckodjunk. Meghajlottam a természet akarata előtt. A macerátumba tiszta levendula illóolajat öntöttem, elkevertem, és vártam. 

Közben szemeztem a maradék őrölt levendulával, és vártam tovább.  

A kecsketej napokig dermedt a fagyasztóban, és én csak vártam. 

Az egyik délután nagy levegőt vettem, és szappanná avattam az anyagokat, hogy egy új testbe születve folytathassák útjukat. 

Került bele egy jó adag tiszta cédrus illóolaj is, mert az a kedvencem, és továbbra is önkielégítő szappanász vagyok.  

A levendula nagyon szimpatikus növény, szinte minden illat hű társa, jól keverhető egyéb illóolajakkal. Persze nem csak ezért szeretjük... Hatékony ekcéma, égés, pattanások, sebek, övsömör kezelésében. Antibakteriális, lázcsillapító hatású, jótékony stressz és fejfájás esetén is. 

A cédrusnak fertőtlenítő, rovarűző, gombaölő hatása van, tisztítja a zsíros bőrt, csillapítja a viszketést. Emellett “leföldel”, csillapítja a negatív érzéseket, és pozitív energiával tölt fel.

Az optika itt nem volt olyan fontos, egyszerű, őrölt levendulával teli szappanok születtek. Amint lepecsételem őket, közzé teszem a róluk készült fotókat is. 

"A paradicsom íze" avagy kókusz szappan jázminnal

A kókuszmacerálás esztétikus művelete

A tavasz betolakodott az életünkbe, és a napsütés kicsalogatott a kertbe, így egyre kevesebb idő marad elmélkedésre, és a cserépkályha tövében aszalódásra. Most a KINT, a megvalósítás szakaszát éljük. Sok a terv, a félkész projekt. Ilyenkor alig vagyunk a házban, az este az udvaron telik, palánták, magvak, és kusza kerti bútorok között, egy félkész, vagyis inkább csak elméletben létező teraszon, gyalulatlan deszkák és raklapok tetején. 

A hajamban fűrészbor, virágszirmok, ágak és levelek, a kezem tele karcolásokkal, a körmöm alatt föld és festékpor. 

A fentiek miatt a szappanozás kicsit hátrébb sorolódott, de mivel a kecskék nagyon aktívak, és újra adnak tejet, mindig van egy újabb ötlet ezen a területen is.
A kókuszzsírral teli kartondobozt bámulva eszembe jutott a kókuszdió, és a kókuszreszelék, mint alapanyag. Tiszta, egzotikus, kellemes illatú, és számomra nagyon kedves termés. Eszembe jutnak a régi Bounty reklámok, amiket elsők közt láthattunk a rendszerváltás után, mikor megnyíltak az égi csatornák (pl. Sky Channel). 

A reklámok forgatókönyve majd mindig ugyanaz. Szép lányok és szép fiúk lenge fehér ruhában vonaglanak a tengerparton, kicsit sétálnak a dzsungelben, azután sziklára zuhan az egyik pálmáról egy kókuszdió, kettérörik, és mindent beterít a frissítő nedű. Közben valaki a sziklára csen egy Bounty csokit, a másik megeszi, utána vélhetőleg szex a bozótban. A reklámok szlogenje valami olyasmi, hogy  "kóstolj bele a paradicsom ízébe". Ez vicces magyarul kimondva, mert rögtön Bálint Gazda jut eszembe, ahogy áll a kertben a kockás ingében egy paradicsommal a kezében.

A szappankészítő kisiparosok több ízben próbálkoznak ezzel a Bounty analógiával, és csokoládéval kombinálják a kókuszt. Én ettől távol akartam maradni, mert egyre inkább összezavar, ha élelmiszer vagy édesség jellegű lesz a késztermék. Frusztrál, ha megkívánom, és nem haraphatok bele. Emiatt szerintem nem készítek több csokoládé szappant. Inkább megeszem a csokit, mindenkinek jobb lesz így.
A natúr kókusz nem tolakodó illatú. Forró vízzel maceráltam némi kókuszreszeléket, hogy a folyadék fázist kicsit megtámogassam, de otthon csak kókusz illatolaj volt, azt nem szerettem volna szappanhoz használni, így megkerestem a jellegében hasonló, egzotikus társát az illatok között.
Nem véletlenül esett a jázminra a válsztásom. Amellett, hogy ugyanolyan hófehér, mint a a kókusztej, igazi buddhista virág, a Himalájából származik, a szerzetesek is használják díszítésre, teaként, szertartásokhoz. Édeskés, aromás illata van, ami éjjel sokkal erősebb, ezért akkor érdemes szüretelni.

Hatásai: antidepresszáns, antiszeptikus, fertőtlenítő, baktérium-és gombaölő, hatékony a terhességi striák kezelésében. Emellett afrodiziákum, ami szerzetesek esetében külön előny. Csökkenti az izommerevséget, javítja a bőr rugalmasságát, száraz és zsíros bőrre is ajánlott.

Női vonal: segíti a menstruáció lefolyását (pl. fájdalmas, szabálytalan ciklus esetén), megakadályozza a korai menopauza kialakulását, kezeli a menstruációt kísérő kellemetlen tüneteket, (fáradtság, ingerlékenység, hányinger), hatékony a terhességi striák kezelésében, vajúdás alatt emeli az energiaszintet,  erősíti a méhösszehúzódásokat,  csökkenti a fájdalmat. megkönnyíti a szülést, elősegíti a tejképződés megindulását,  segít megelőzni a szülés utáni depressziót.

Az általam elkészített szappanban van 550 g pálmazsír, 450 g kókuszzsír, 1000 g olíva olaj, 390 g kecsketej, 10 g natúr joghurt, 275 g desztillált víz, és 278 g NaOH.
Superfat: kókuszreszelék, jázmin illóolaj, shea vaj, natúr joghurt, titánium dioxid, olíva olaj (a bázisból kiemelve).
Wendy érzi a jázmin illatát, én egyelőre nem, de "leszarom, én csak mertózni akartam".

Szappanpecsét

A szappanok pecsételése az egyik legnagyobb kihívás a műfajban, mert nagyon könnyű elrontani, de ha sikerül, akkor egy közepesen egyhangú szappant is hihetetlenül át lehet vele formálni.
Íme a legújabb szerzeményem:

Mint sok mindenre, erre is várnom kell még, de már úton van Indiából. A döntés nem volt nehéz, igazi "első látásra kellesz" volt. Több hasonló szépséget is találtam, de azokat csak később tudom megrendelni, mert munkahelyi net nagyon nem támogatja a pornót, és a "floral"-mintás pecsétekre kattintva "tiltott erotikus tartalom" - felirat jelenik meg a monitoromon (A rendszer nem tesz különbséget az "oral" és a "floral" közt). Pedig már épp kezdtem izgalomba jönni. 

Anno Milánóban az évente azóta is megrendezésre kerülő kézműves vásárban ládaszámra voltak az ilyen, és ehhez hasonló pecsétek, igaz magyar pénztárcához képest horror áron, de akkor még nem nagyon volt mit pecsételnem, és inkább egyéb konyhai csodákat szereztem be. 
Legközelebb, ha arra járok...  

A múmia tükörbe néz, és mosolyog, mert feszes a bőre

A történet:

A húsvéti emelkedett hangvétel és a lányok vízipisztolyos kergetése után, kicsit lenyugodva azért odaszóltam a Krisztának, hogy „Pssszt, van egy kis lúgod?” A pozitív választ nyugtázva nincs más hátra, mint hogy oké, akkor délután visszajövök egy üres dobozzal, és viszek úgy két kilót, azzal kibírom egy darabig. Ekkor már el is dőlt, hogy meg kell csinálnom a "múmia" szappant, amiben jelen lesz minden csodabalzsam, amivel a hullákat / múmiákat / fáraókat kenegették, hogy ezer évig szép legyen a bőrük.

Spirituális háttér:

A mi környékünkön (ne nevezzük kultúrának, mert az több letűnt civilizációra nézve sértő lenne) nem nagyon tudnak az emberek a saját múlandóságukhoz viszonyulni. Nem is igazán hisznek semmiben, csak reménykednek abban, hogy örökké fognak élni, mit sem törődve azzal, hogy ez fizikai értelemben lehetetlen. Talán épp ezért az anyagi minőséget éltetik. Abba kapaszkodnak, az határozza meg őket, gyűjtögetik a fémnek látszó tárgyakat, mindenben a tartósságot és a halhatatlanságot keresik.

Nyilván, mert azt jóval nehezebb lenne elfogadni, hogy lényegtelen tényezők. Nem, azt nem lehet. A véglények is feszes bőrre vágynak, és keresik a csodaszereket, amelyek ápolják és eltakarják a világ elől őket, illetve megmutatják a szuperÉNt...

Nem akarok olcsó reményt árulni. Több van a kezemben.  A szelfibot mellé én bőrfeszesítő szappant adok, ami még életükben balzsamozza be foszladozó álmainkat, és megadja az érzést, hogy megtaláltuk az örök fiatalság forrását, ...ahol térdre rogyhatunk, hogy feszes bőrrel fulladjunk bele a csodatévő vízbe.  

A gyanták és balzsamok orgiája

A botmixernek nem lehet ellenállni

Kókusz/Csendélet. Olaj. 2016.

Szappanpecsétből soha nem elég, nemsokára újabb szállítmány érkezik

Balzsamozásra kész szappan

Nehéz eldönteni, hogy inkább balzsam-, vagy inkább gyantaszappannak lehet nevezni. 

 A főszereplőkről röviden:

A copaiva az Amazonas mentén élő fafajta. A balzsamot a 30 méterre is megnövő növény megcsapolásával nyerik. Egy fa akár ötven liter balzsamot is ad. 

Antiszeptikus, gombaölő, és gyulladáscsökkentő hatása miatt. Külsőleg reuma ellen hatásos.

A mirha tartósító tulajdonsága miatt a belőle készített illatszer akár tíz évig is megőrzi illatát. Baktériumölő, gombaölő, gyulladáscsökkentő. Erősíti az idegeket. Késlelteti a bőr öregedését, nagyon hatásos a bőrfekélyek kezelésében. A múmiákat is mirhából készült kenőccsel kenték be, ami megakadályozta a test pusztulását.

A tömjén összefonódik a spiritualitással. Az ókorban a templomokban égették, hogy távol tartsa a gonosz erőket és megtisztítsa a teret.  Akkoriban az arannyal egyenértékű illatszer volt, a hatalmat szimbolizálta. Használták többek között légzőszervi megbetegedések, reuma, bőrproblémák gyógyítására. A bőrt rugalmassá, fiatalossá teszi. Jótékony hatással van a sebekre, gátolja a külső nemi szervek fertőződését. Kisimítja a ráncokat, puhítja a bőrt, enyhíti annak zsírosságát.

A fenyőgyantát a természetes erdei fenyőből, a fa kivágása nélkül vonják ki. Fokozza a szappan szilárdságát, hasznos a reuma, érszűkület, trombózis, övsömör, seb, pikkelysömör, napozás utáni leégés, szőrtüszőgyulladás, pattanás, ráncosodás ellen.

Az elemi (kelet-indiai kopál) egy trópusi balzsamfa, mely a Fülöp-szigetekről származik. Eredetileg testápolásra, légzéskönnyítésre és általános élénkítésre használták, illetve az ókori Egyiptomban a halottak balzsamozáshoz.

Főszereplők: copaiva balzsam, elemi gyanta, fenyőgyanta, mirha gyanta, tömjén

Mellékszereplők (illat): bergamott, citrom, narancs, fenyő (100%-os tisztaságú természetes illóolajak)

Díszlet: őrölt citromfű levelek

Producerek: pálmazsír, kókuszzsír, olíva olaj, hidegen sajtolt napraforgó olaj

Rendező: NAoH

Catering: kecsketej, desztillált víz

Kritika: Várandós nők ne használják (a mirha képes befolyásolni a menstruációt).

Mákos fahéjas szappan narancs ágyon

Régóta ül a a vállamon ez a mákos szappan dolog, mondják, hogy kellene, de nem igazán volt hozzá kedvem, mert nem szeretem a dörzsölős szappanokat, így nem is motivált, na meg be kell vallanom, hogy bármily kedvesen tálalják, egyáltalán nem érdekelnek az emberek igényei, és amúgy is nagyon gagyi dolog ez a mákos szappan, minden nyomorult szappanos ezzel kezdi az önmegvalósítást. Ennél csak a narancsos csoki, vagy az "after eight" kommerszebb. Mondom ezt úgy, hogy ez utóbbit csokiban és szappanban is nagyon bírom. Csak hát el van már csépelve.
A szappankészítés kreatív műfaj, akkor is, ha 5 éve volt ez igazán érdekes, és ma már minden sarkon áll egy kreatív hobbiban kiégett háziasszony, aki szappant készít.
Mivel a "megrendelés" kiöli belőlem a lelkesedést, próbálom kitakarni magam elől a megjelenő igényeket, és továbbra is csak a "művészetre" koncentrálni.
Nem szeretnék bazseválni senkivel, meg arról győzködni mindenkit, hogy az én szappanommal kenegesse magát a jól bevált akciós tusfürdője helyett. Szívesen beszélgetek erről a témáról az emberekkel, de nem akarok házalni a nézeteimmel és csak itt megsúgom, hogy ha nagyon őszinte akarok lenni, sajnálom a szappanokat odaadni bárkinek.  
Mindegy, lehet, hogy csak túl fáradt vagyok ahhoz, hogy moderált legyek.
Fontosabb, hogy a hatalmas nagy fiam, Vincent 5 éves lett szombaton (ezúton küldök is neki egy nótát), és a sok lázzal és köhögős, hányós-szülinapi zsíros, borozgatós, ügyeletre kocsikázós, favágós, kialvatlan hétvégét megkoronáztam egy mákos szappannal. Mikor beleszagoltam a mákba, kicsit meg is nyugodtam, mert egy nagyon kellemes, ismerős illat kúszott fel az agyamba. Rögtön összeállt a lényeg. Fahéj és narancs. Élvezet volt összekeverni az illatokat és pár perc múlva már látni, ahogy a mákszemek megadják magukat a sorsnak.
Túlságosan sokat nem problémáztam a részleteken, mégis, valami csoda született. Nagyon masszív, jó állagú, határozott anyag lett. Izzadt a fahéj miatt, kicsit sajnáltam is, de hát ez a dolga. Hűtögetés közben el is méláztam, hogy mekkora szívás, hogy a kecskék nyáron adnak tejet, tehát ez a kecsketej szappan szezon, ugyanakkor a kecsketej miatt a szappan hajlamos a túlmelegedésre, viszont a melegben nehezebb hűteni. Pláne, ha akkora öntőformánk van, ami nagyobb, mint a hűtőszekrény. 

Krisztával elkezdtünk trédelni a pecsétek frontján, és ez nagyon jót tett a mákos kollekciónak.

A muffin mintába csakis Viktor barátom kedvéért öntöttem, önszántamból nem tettem volna. 

Mákos fahéjas szappan

A 2 kg-os, egyszerű recept (5% zsírfelesleggel és 33 % folyadékkal) a következő:

1000 g olívaolaj

550 g pálmazsír

450 g kókuszzsír

660 g folyadék (280g kecsketej, a többi desztillált víz).

278 g NaOH

Superfat: saját fahéj macerátum, narancs és fahéj 100%-os tisztaságú illóolaj, shea vaj és mák.

Ebből majd 3 kg-nyi szappan született.