Inspiráció

Igen, az egész történet a szappanról szól. Illetve a bennem lévő szappanfőző mesterről. Egy hónapja kezdődött, illetve kicsit korábban, amikor a csajom becsatlakozott a nagykörűi szappankészítők egy szakadár csoportjába inasnak. Élvezte. Én addig szitteltem a gyerekeket, s közben kicsit méltatlankodtam is amiatt, hogy én nem vehetek részt a kotyvasztásban.

Én, dinnyével, szappan nélkül, régen. 

Persze az én időm is eljött, mert a két-három kisgyerekkel ellátott anyuka bármire képes, csak a szappanhoz szükséges összetevők beszerzésére nem. 

Mikor a lányok által elkészített szappanok utolsó morzsáit is feléltük, rám maradt a komplett beszerzési feladat. Nem tudtam, hogyan kell, mit kell, és csak kérdéseim voltak, többnyire magabiztos válaszok nélkül. Elkezdtem olvasni. Mi az a a trace-fázis, mi az a superfat, mi az a lúgkalkulátor, meg egyáltalán hogy is van ez? 

Az akkor elindult kutatásból szenvedély lett, és volt egy pillanat, mikor belehasított a tudatomba, hogy nem kellenek a gyerek-idomításban megfáradt anyukák a szappanfőzéshez. Csak én, a zsírjaim, a hőmérőm, a mérlegem, és a "titkos" összetevők. Mondta is Wendy, hogy "ellpotad a hobbimat". Így van. Nem szégyellem, nekem is kell az áramlat.
A szappankészítés nem a nők kiváltsága. Helyet a férfiaknak a konyhában! Nem csak mosogatásra vagyok jó (bár azt nem gyakorlom túl sokat). 

Eszembe jutott József Áron, aki József Attila apja volt ugyebár, és még a középiskolából emlékeztem, hogy szappanöntő munkás volt. Utánaolvastam, és tényleg. Nem mintha ez bármit jelentene, annyi felesleges infót magába szív az ember, miért pont ezt felejtettem volna el?  Ha már megtaláltam, akkurátusan végignyálaztam az életrajzát, és hát jókora lúzer volt amúgy, de ez most már nem nagyon számít.

Két generációval ezelőtt falun még majd mindenki maga főzte a szappant disznóvágás után, majd az ötvenes évek iparosítása során az ifjúság jó része a városokba telepedett paneltökteléknek, és a Hajdu Energomat meg a Tomi Kristály elmosta szüleik tudásának hasznosabbik részét.
Az öregek mára meghaltak, és egyre kevesebb az olyan ember, aki el tud készíteni bármit, ami régen a napi rutin része volt. 38 éves vagyok, két diplomám van, két gyereket nevelek, de most kezdek el megtanulni olyan dolgokat, amiket már rég tudnom kellene.  

Talán emiatt van, hogy az elmúlt hetekben az esti lopott perceket és az alvásidőm egy részét szappanfőzésre cseréltem. Ennek a tanulási folyamatnak a krónikája lesz ez a blog, leginkább azért, hogy dokumentáljam az eddigi tapasztalataimat, és a papírfecnik helyett itt összegezzem a szappankészítés során tapasztaltakat, mielőtt még iszonyat profivá válnék.
Szintén célom, hogy a hozzám hasonló, lelkes amatőröknek némileg segíthessek a vérrel és verejtékkel megszerzett tapasztalataim átadásával, a hozzáférhető tudás szerény szintetizálásával.