Amikor még nagyon fiatal voltam, kerestem a művészi önkifejezés és a dekadencia minden formáját, legyen az vörösboros kóla, lehúzó zenék hallgatása (ez megmaradt) vagy sötét dolgok rajzolása. Ez utóbbi esetben sokszor használtam a szenet, amivel igazán drámai hatást lehetett elérni, és 16 évesen minden nap drámai volt.
Akkoriban, aki nem volt „Kjúros”, az is mindig sötétbe burkolózott. Minden nap megéltük, hogy a világvége bennünk van, minden nap tudattuk a világgal, hogy ami bent van, az van kint is. A 820-ba jártunk, ahol a fal feketére volt festve, és fekete hajú pultoslányok fekete ruhában sötét italokkal itattak minket.
Évekig nem foglalkoztam a szénnel, mert fel kell nőni, be kell tagozódni, és nincs idő a fájdalomra.
Természetesen a nagy elméletek és az illúziók kora lejárt, így eljött az ideje egy kis retrospektív szakasznak. Szappanba kellett önteni ezt a dark derengést.
Valami igazán markáns, férfiasan tökéletes, zord „teremtményt” szerettem volna alkotni. A kakukkfű, a neem olaj és a szén találkozása olyan, mint amikor az ember először ül UAZ-ban.
Arcul csap, nem simogat. Nincs felesleges fecsegés, és glamúúr-napos kuponfüzet. Csak a lényeget kapod, és kapaszkodnod kell, mert rázós utad lesz. Persze a látszat csal, ebben az UAZ-ban Merci motor kerreg.
A kakukkfű nagyon határozott karakter, nem annyira illat, mint amennyire átható érzés, nem kényeztet, hanem átveszi az irányítást az érzékelésed felett. A neem olaj akár gépzsír is lehetne, ami a szagát illeti, de őt nem is ezért szeretjük. A szén felel a dramatikus optikai hatásért. Emellett mindhárom csodát tesz a bőrrel.
Nagyon érdekes katlan-fíling volt, akarom még. Látványos a massza alakulása, olyan, mint Izlandon sétálgatni valami kráter körül. Érzed, hogy élsz, hogy történik valami, hogy része vagy a világegyetemnek, és valami új minőség születik. Az ördög bábája lehetsz egy pár órára, nem érdekel, hogy mögötted ordít a gyerek, most fontosabb küldetésed van. Elemek, atomok, izzás. Minden, ami a kémiaórákon egy évtizeden át sikerrel elkerült az iskolában.
Ez a szappan vájároknak, kohászoknak, kazánfűtőknek, targoncásoknak és kevéssé kifinomult szeretőiknek készült, akik ismerik az anyagot, retkes kombi passat-tal szaggatnak, és merev részegen is tudják a helyes választ arra a kérdésre, hogy „Beta vagy Gedore?”
Szintén adózok ezzel a munkával annak a két félévnek, amelyet a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Karán töltöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése