Nemzeti Betyár Szappan

A pálmazsírral kapcsolatos orángután-, és esőerdő-probléma folyamatosan előtérbe kerül, amikor a szappankészítésről beszélgetek a Földlakókkal. Igen, az indonéz őserdőket kipusztítják, és a helyükre ültetett pálma inkább káros, mint hasznos, hisz a helyén már nem lesz dzsungel. 

Az ember elpusztítja az életterét, végső soron felszámolja magát, ami nem különösebben nagy probléma, ugyanakkor idegesítő, hogy állandóan lelkiismeret-furdalást érzek,  amikor a pálmazsírral teli dobozra pillantok. Zsír nélkül nem nagyon lehet normális szappant készíteni, az önmagában is használható olíva ott van ugyan, de azt hónapokig lehet várni, hogy használható legyen. Na azt azért mégsem.

Rozmaringos szappan

A külső és belső egyensúly megteremtése érdekében már régóta tervezem, hogy pálmazsír nélkül is készítek egy szappant. Valamit, ami nem holmi ázsiai alapanyagtól függ. Nem kell semmi egzotikus izé, nem kell a globalizációs témakörről meg a köcsög multikról szónokolni tovább.

Az álom a minap beteljesült, a projekthez Nyíradonyból, a messze földön híres Szilágyi tanyáról szereztem be a lehető legjobb minőségű mangalica zsírt, ahol az állatok boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A disznózsír szappanos szemmel egyenértékű a pálmazsírral.
Az a tény, hogy tegnap óta megint nem eszünk húst, egy fikarsznyit sem csökkenti ennek a szappannak az érdemeit. Kis hasadás mindenki tudatába kell.

A szittya alkar-tetkós hipster betyárok is lehetnek sima bőrűek és illatosak, miközben a kihaló orángutánokkal és a pusztuló őserdőkkel mit sem törődve esznek a mekiben egy puszta burgert, és újra végigpörgetik aranyszínű ájfónjukon a pléjlisztjüket.
A legújabb, huszonakárhanyadik "alapreceptemen" ismét változtattam, de így az addigieknél minden vonatkozásban jobb szappant várhatunk (a lúgkalkuátor adatai alapján).
A Betyár szappanban a mangalica zsír mellett helyet kapott még a magyar legelőkön élő, stresszmentesen fejt tehenek tejéből készült joghurt, a déli napsütés által pirosra érlelt szegödi csípőspaprika, és a szent magyar földben fogant rozmaring olaja. Nyilván a tradícionális magyar konyha ízvilágát tükröző kókuszzsír, olívaolaj és hidegen sajtolt napraforgó olaj is felüti a a fejét a masszában. A paprika mellett egy adag vörös agyagot is rátöltöttem, mert véletlenül sem szerettem volna egy újabb rózsaszín szappant. Kiégtem. 

Majdnem kecsketejes lett, de délben rossz irányba indultam a Halász vendéglőből...tehát haza.  A kecsketej-dílerem, D. Feri meg hiába várt a telefejt tejeskancsóval.
Csak este 7 körül járt felénk, de nem tudtam addig várni, meg kellett oldanom a dolgot alvásidőben, mert egyedül szitteltem a két utódomat.
A szappan végül optikailag elég vonzó lett, de a teljes katarzisra még kicsit várni kell. A 24 órás várakozás után nem lehetett könnyen és nyom nélkül kivenni a formából, eléggé puhának bizonyult.
Érlelés, száradás, átalakulás után majd megmutatja, mit tud. Addig csendben várakozunk.

Az örvény motívum végigkiséri a projektet. 

        

A paprika és a vörös agyag együtt jól hozza a kívánt színvilágot.