A hangok azt súgták, hogy nem telhet el hétvége szappanozás nélkül, különös tekintettel a Crock Pot jelenlétére. Volt egy doboznyi optikailag és érzelmi szempontból hibás szappanom, így az újraolvasztás mellett tettem le a voksomat. A végeredményt látva a közönségsiker és a tapsvihar elmaradt, egyedül állok zavart mosolyommal a színpadon. Zavart csend, és egy izzadtságcsepp gördül le a homlokomon.
Igen, sikerült egy éppenpontkutyaszar-szerű csodát alkotnom. Az olvasztás természetesen nem lett tökéletes, nagyvonalúan szeleteltem a darabokat, utálok reszelni. A fehér pöttyök miatt kissé az őzgerinc sütire hasonlít, amiben kekszdarabok vannak.
Mióta kijelentettem, hogy elég a csoki és élelmiszer-jellegű szappanokból, már csak olyat tudok készíteni.
A tudatalattim bizonyára így áll bosszút, mert 6 évesen azt mondtam anyámnak, hogy cukrász szeretnék lenni. Ezt senki se vette komolyan, még én se, mert közben autóversenyző, autószerelő és pék is szerettem volna lenni.
Később, 13 évesen a pályaválasztási tanácsadáson volt egy barna öltönyös, szikkadt úriember, aki fogadott minket, és a beszélgetésünk drámai pontján megkérdezte, mi szeretnék lenni. Azt mondtam neki, hogy "Ha tudnám, nem lennénk itt. Még nem próbáltam semmit, így nem tudok dönteni sem".
Ekkor anyámhoz fordult:
"Ez esetben irassák be egy gyengébb gimnáziumba. A jegyeit látva az talán sikerülhet".
Cukrász így nem lettem, de a mellékelt ábra szerint mégis az vagyok.
Nem kutyaszar tehát, hanem szegfűszeges szappan. Pár nap, és lehet hozzá dörgölőzni.
 |
| Lenni vagy nem lenni. |
 |
| Szegfűszeges szappan |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése